Kezdetben vala az ige

  Mi meg vakon és süketen éltünk idáig...

 

 Legalábbis a legutóbbi ezer évben…

 Hirdeti egy nemrég megjelent tanulmány a Magyar nyelvről: (A MAGYAR NYELV MINT ÚTIKÖNYV) Könyvek, esszék, internetes blogok tömege támadja, vitatja a hivatalos tudomány álláspontját nyelvünkkel ősi írásunkkal kapcsolatban.

 És való igaz, a magyar emberek egymás közti beszélgetésében régóta népszerű téma a magyar nyelv, a magyar őskultúra eredete, eredeztetése; – s talán nincs is olyan magyar ember aki ne hallott volna pletykákat arról, hogy a mi nyelvünk valami nagyon ősi dolog, a hivatalos történelem-írásunkban pedig nagyon sok a hazugság; – hangosan, vagy hivatalosan mégsem mondja ki senki ezeket a dolgokat, akinek a szava számít valamit a tudományos életben. Nincs még egy nyelv a világon, ami ennyire vitatott lenne az azt beszélők körében. Ahol ilyen szakadék húzódna az úgynevezett amatőr nyelvészek, és a hivatalos tudomány képviselőinek az álláspontja között.

 Induljunk hát el ezen szóbeszédeknek a nyomában és keressük meg az igazságot! Vajon tényleg minden érv és elmélet botorság amit műkedvelők állítanak fel a Magyar nyelvel kapcsolatban, szemben az akadémia bölcs, belátó és tárgyilagos megállapításaival? Mert nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél… mondja egy régi mondás. Miért nincsenek ilyen viták az angol a német, a francia vagy a spanyol nyelv körül? Amit ráadásul tízszer, vagy százszor annyian beszélnek, tízszer, vagy százszor annyi potenciális kéretlen elméletgyártóval, vitapartnerrel megáldva.

S ha már itt tartunk, nézzünk néhány száraz számadatot a világ nyelveivel kapcsolatban…

Egy átlag ember passzív szókincse 5-10 ezer szóból áll. Egy értelmiségi, egy évi beszédében már körülbelül 25-30 ezer szót használ. De a nyelvészek nem állhattak meg ennyinél. A Spanyol Királyi Akadémia hivatalos értelmező szótára már több mint egy 80 ezer szócikkből áll. Persze mindezt, még lehet fokozni. A legnagyobb egynyelvű német szótár már háromszázötvenezer szótári szót tartalmaz. A 20 kötetes Oxford Angol szótárban, a definiált szóalakok száma pedig már: 615 ezer. Ezután a hivatalos számadatokban jön egy kis szünet – majd a következő adat: A nyelvészek, a magyar nyelv szókincsét általában, 60-100 ezer szóra teszik, de az összes lexéma azaz szótári szó, együttesen még a hivatalos adatok szerint is könnyen elérheti az egymilliót.

Az átlag ember 5-10 ezer szavához képest a 60-100 ezer is soknak tűnik, de ha a hivatalos tudomàny képviselői is azt mondjàk, hogy egymillió szavunk van, az azért valóban elgondolkodtató adat, főleg a világ legelterjedtebb, és ezek szerint második legnagyobb szókincsű nyelvének a 615 ezer szavához képest.

Ráadásul ha kicsit merészebbek vagyunk és nem csak a hivatalos álláspontokat vizsgáljuk meg, még ennél is furcsább dolgokkal találkozhatunk. Mert ugyanakkor egy modern web-es, számítógépes felmérés, már 7.2 millió lexémát – szócikket talált a magyar nyelvel kapcsolatban.

Döbbenetes szakadék van a hivatalos és a digitalizált adat között, mint ahogy az amatőr, vagy mondjuk inkább úgy szerelemből nyelvészkedők és a hivatalos tudomány nyelvünkkel kapcsolatos vélekedései között is. Ugyanakkor a magyar nyelv, és a statisztikai adatok szerint utána következő angol szókincse közötti különbség is elképesztő. Hiszen hivatalosan is majdnem kétszer, nemhivatalosan viszont több mint tízszer annyi szó áll a rendelkezésére egy magyar embernek egy angollal szemben, hogy kifejezze magát. Ezek az számadatok még furcsábbak ha tudjuk, a hivatalos álláspont szerint a magyar egy igen fiatal nyelv. Persze csak a hivatalos álláspont szerint. Hiszen ezzel szemben, nagyon sok nem hivatalosan nyelvészkedő kutató állítja, többen közülük nem magyarok tehát nem lehet őket részrehajlással vádolni, hogy a Magyar nem más, mint az egyik ősnyelv. S ha csak a statisztikai adatokat vizsgáljuk, azok nekik látszanak igazat adni, hiszen hogyan lehetséges az, hogy egy aránylag fiatal nyelv, ennyivel gazdagabb szókinccsel rendelkezik mint a többi. Hiszen a gazdagabb szókincs, nyilvánvalóan árnyaltabb kifejezésmódra ad lehetőséget. S ha már itt tartunk felmerül a kérdés: mikor és miért kezdődött ez az ellentét a hivatalos és a pályán kívülre szorult nyelvészek között? Meg lehet ezt állapítani? Mert ha igen, nyilván meg lehet találni az okokat is.

Mikor és miért kezdődött ez az ellentét a hivatalos és a pályán kívülre szorult nyelvészek között?

Meg lehet ezt állapítani? Mert ha igen, nyilván meg lehet találni az okokat is.

Kezdjük azzal, hogy egyre több hivatalos nyelvész szerint is, a magyar iskolákban a magyar gyerekeknek több mint egy évszázada rossz, tévedéseken, nyögvenyelős kerékbe tört magyarázatokon alapuló nyelvtant tanítanak, ami nem a nyelvet szolgája.

Hanem bonyolultsága miatt inkább a szolgáivá teszi azokat akik jól megtanulják. Nem hagyja lélegzethez jutni ezt az ősi, igen jól kitalált harmonikus nyelvet - merevségével, logikátlan darabosságával inkább elnyomja a róla való gondolkodást, mint segíti.

Akik így vélekednek azt mondják, anno minden néhány rossz döntéssel kezdődött és rögtön felvázolnak egy igen kemény, de logikus összeesküvés-elméletet!

A rossz döntés meghozóját, állítják többen, persze erősen befolyásolta a kor szelleme. Ezért inkább a politikai érvekre hallgatott amikor a még éppen alakulóban lévő tudományos koncepciók közül kiválasztotta azt, amit a mai napig jól megtanítanak minden gyerekeknek a magyar iskolákban a magyar nyelvtanórákon. A kor szellemét, pedig egy jelmondat határozta meg, amely így hangzott:

 

Először szolgákká, majd németekké teszem őket.

 

    Ezt a kijelentést állítólag II. József Magyar király tette nem sokkal trónra lépése után.

II. József egyébkén elsősorban Osztrák császár volt, és csak másodsorban Magyar király. Ez a tény igen fontos lesz a későbbiek megértéséhez.

Hogy ez a kijelentése valóban elhangzott e, vagy csak a rosszindulatú intrikusai terjesztették nem tudni, de tény – a Magyar nyelvről a saját vele foglalkozó tudománya innentől kezdve enyhén szólva is tiszteletlenül kezdett beszélni. Nézzünk erre egy példát. A Magyar Elektronikus könyvtár honlapján még napjainkban, 2012-ben is hivatalos álláspontként, ilyen és ehhez hasonló dolgokat olvashatunk a magyar nyelvről:

 

  RévaiMiklósmunkásságával – ésaz1799-benAntiquitatescímenmegjelentművébenmegkezdődöttnyelvünkrendszeresnyelvtaniéstörténetivizsgálata.

Elmondható tehát, hogy azt a hatalmas változást, amelyen a vizsgált korban nyelvünk átment, szorosan követte a nyelvtudomány különböző területein mutatkozó fellendülés is. Ennek a ténynek is felbecsülhetetlen szerepe van abban, hogy ma magyarul és művelten tudunk anyanyelvünkön szólni.”

Hihetetlen, de ez a néhány sor azt sugallja, hogyha nem lettek volna nyelvtanunk magasan -képzett, időt és energiát nem sajnáló megszerkesztői, ma nem tudnánk magyarul, anyanyelvünkön művelten megszólalni!

Van még nép a földön aki ennél tiszteletlenebbül áll saját anyanyelvéhez? Ne gondolkodjanak rajta. Nincs!

Mert nézzük e sorokat reálisan: hoztak ők egyetlen új szabályt is a beszélt nyelvvel kapcsolatban? Volt vajon író, költő, szónok aki mielőtt sorait papírra vetette, vagy elmondta volna, az akadémiai irányelveket tanulmányozta hogy szinkronban legyen, lépést tartson nyelvtanunk állítólagos robbanásszerű fejlődésével. Mert valljuk be, magának a beszélt nyelvnek a befolyásolására bármely kor akadémiájának körülbelül annyi esélye van, mint egy hangyának hatni egy száguldó vonatra. Főleg egy olyan korban amikor az emberek nagy része, még írni olvasni sem tudott. Igaz ami igaz, az akadémia valóban megpróbálta jól, vagy rosszabbul a nyelvtani szabályokat írásban is lefektetni, érdemeiket nyelvünk fejlődésében mégis, ehhez az egyszerű tényhez képest túlságosan elévülhetetlennek érezték.

Fontos tény még ezzel kapcsolatban, hogy nyelvtanunk mai formájának megalkotói, kapaszkodjanak meg, nagyobb részben nem magyar anyanyelvű emberek voltak! Tanulmányokat írtak és döntéseket hoztak a magyar nyelvel, a magyar nyelvtannal kapcsolatban, s persze amikor sikerült végre megtanulniuk rendesen magyarul, úgy érezték: most már talán alkalmas ez a nyelv is arra hogy kultúrember megszólaljon rajta. Azt hiszem arroganciájuk egyik oka nyilvánvalóan inkább ez lehetett. Ráadásul ha tovább megyünk és szembesülünk néhány égbekiáltó baklövésükkel, inkább azt látjuk, néha úgy munkálkodtak a magyar nyelvtudomány „érdekében”, mint elefánt a porcelánboltban. Valami mégis, szorgos munkálkodásuk ellenére is megóvta ezt a nyelvet az enyészettől. Mert ha megvizsgáljuk a fennmaradt nyomokat, elénk tárul egy nyílegyenes gondolatmenet, ami szerint az akadémia igazi célja ebben a korszakban sajnos nem az volt, hogy ezt a nyelvet megóvja bármitől.

Döntéseiket titkos politikai lépések motiválták, és ezt teljesen elrejteni természetesen nem tudták. Ha lépésről lépésre megvizsgáljuk döntéseiket, cselekedeteiket nyilvánvalóvá válik, hogy azért beszéltek ilyen lekezelően erről a nyelvről a nyelvtudomány életre hívásának első pillanatától kezdve, mert a titkos feladatuk nem az volt, hogy ennek a nyelvnek az értékeit óvják, valódi múltját felfedjék hanem az, hogy a modern tudomány eszközeit is igénybe véve, eltöröljék a magyarok rebellis, lázadó hajlamát, ha másként nem megy, a nyelvükkel együtt!

De vajon mi volt az az ok, amiről a mai napig alig beszélnek nyelvtudósaink, és ami miatt e nyelv, mégis erősebbnek bizonyult, s máig fennmaradt minden ellenkező irányú törekvés ellenére?

 

És hogyan jutott idáig?

 

1862-ben megjelent egy könyv „Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára” címmel, amit az akkori akadémia természetesen minden eszközzel megpróbált ellehetetleníteni. E könyv többek között említést tesz arról, hogy nyelünk legősibb rétege nem szavakból áll, hanem szavak lehetőségeiből. Lehetőségekből melyek szavakká válhatnak. Ezt a rövid magukban is értelmes, két, három betűből álló, általában egy szótagos szógyökök teszik lehetővé, melyekből a szavainkat összerakjuk, s melyeknek a variációs lehetősége szinte végtelen. Az iskolákban tanított, máig fennmaradt hibás nyelvtani koncepció, már a szótagolásnál elkezdődik! Nézzük meg miért:

 

Szó – ta – go – lás. Ezt így tanítják az iskolában.

 

Szó – tag – o – lás. Szemmel láthatóan ez a helyes!

 

Hiszen nyilvánvaló, hogy a második variáció bontja valóban szó – tag – ok – ra, szótövekre szavainkat. Egy ilyen nyilvánvaló tévedésen, csak úgy csúszhatott át az azt megalkotó elme, gondolhatjuk jogosan, hogy nem tudott rendesen magyarul!

De ha a igazán a mélyére nézünk a dolgoknak, látni fogjuk, hogy nem a tudatlanság, vagy a felszínesség, hanem súlyos tudományos koncepció volt a döntés mögött, ami a hibás szótagolás alkalmazása mellett döntött. Mert az egész apróságnak tűnik, de ha valóban megismerjük szótöveiket, az végzetes csapást mér az egész áltudományos humbugra, amit elsősorban császári kémek és cselszövők, és csak másodsorban tudósok hoztak létre. Mert tudósok voltak ők, de tudományukat nem tudományos, hanem politikai célok érdekében használták fel. Több évszázados titkokról lebben fel a fátyol amikor látni fogjuk, itt valódi krimibe fordulnak át a dolgok.

S ha már itt tartunk, ejtsünk néhány szót a főszereplőkről:

A magyar nyelvtan mai formájának első számú megteremtője Hunfalvy Pál aki eredetileg felső-Magyarországról származó szepesi születésű német volt, igazi neve: Paul Hunsdorfer. 1841-ben a Magyar Tudományos Akadémia felvette tagjai közé, nevét ekkor magyarosította. 1851-ben már az akadémiai főkönyvtárosát tisztelhettük benne. Ennél följebb az akadémián nem kerülhetett, ezért itt is maradt, egészen 1891-ben bekövetkezett haláláig. Hunfalvy a Bach-korszakban került hatalmi pozícióba, és már kortársai között sem aratott osztatlan sikert munkássága.

Sokak szerint, (például Arany János) mindvégig osztrák érdekeket szolgált. Néhányan egyenesen az osztrák titkosszolgálat meghosszabbított kezét látták benne.

Mint az Akadémia szellemi vezére, első számú szószólója és támogatója volt annak a gondolatnak, hogy a magyar és a finn nyelv külön nyelvcsoportot alkotnak. Aki ezzel a „Hunfalvy-féle dogmával” szembe mert szállni, az a Magyar tudományos Akadémián, szinte biztosan nem kapott munkát! Sajnos több magyar nyelvtudósunk, még az országot is kénytelen volt elhagyni a hivatalos hatalommal szemben álló rebellis elméletei miatt.

 Hunsdorfer hatalmi szóval, rokonainkként meghatározott néhány nyelvet, másokat meg, még ha ugyanezen elvek szerint rokonnak is lehetne tekinteni őket, kitagadott – nem kis részlehajlással kezelve az ügyet.

A következő, égbekiáltó csalása az volt, hogy nem csak elvetette, – egyenesen üldözte a „Czuczor Fogarasi” -féle szógyökerek tanát! Elmondása szerint erre azért volt szükség, mert ez az elmélet TUDOMÁNYTALAN! Helyette a következő, szerinte ésszerű munkatervet javasolta:

 

„Szorosan választja el a magyar nyelv anyagát az idegen nyelvekből felvett anyagától, s ha azt gyökeréig tudja is fejtegetni, emezt minden szóelemzés nélkül hozza fel.

Azon eredeti nyelvanyagot, mely ismeretes forrásokból ered, úgy adja elő, hogy ha melléje más nyelvek szavai tétetnek, a közös forrás kitűnjék.

Az ismeretlen forrásokból eredő nyelvanyagot pedig csak úgy elemezze, ha azt a rokon nyelvek segítségével teheti; különben nem biztos az önkénytől, mely visszásságra vezet.

 

Azért vesse is el egészen a képzelt szógyökerek tanát, mivel eddig a tudomány tekintélyét nem bírja.”

 

Nos ez a teljesen „érthető és világos” koncepció lett az irányelv. – Persze összehasonlítást csak a Hunfalvy által tetszőlegesen kiválasztott rokonnyelvekkel lehetett végezni; – Az eredményt ismerjük. – Hát, természetesen, nem sok alapszavunk maradt. Aki már akkor értette Hunfalvy logikáját, természetesen nem csodálkozott rajta!

„A képzelt szógyökerekről” szóló tanokat elvetették, Hunfalvy szerint az akadémia nagyot hibázott amikor egyáltalán megrendelte az ez irányú kutatásokat. (Ez természetesen még Hunsdorfer úr beiktatása előtt történt.) Pedig érdekes módon mai szemmel, szinte ez volt az egyetlen igazi pillanata a kor tudományos életének. Az összehasonlítás, és a hitelesség kedvéért nemsokára önök elé tárjuk ezt a koncepciót is, de előtte egy kérdés:

 Vajon miért?

 Mire jó tudományosnak minősíteni és támogatni olyan dolgokat, amik első ránézésre is badarságnak tűnnek, és üldözni ellehetetleníteni olyanokat, amik teljesen logikusak, és egyértelműek? Csak egyszerűen butaságból? Gondolhatnánk azt is, ha nem lenne ebben a támogatásban és ellehetetlenítésben súlyos és követhető logika!

Mert sajnos a jelmondat ki lett adva:

Először szolgákká, majd németekké teszem őket

 

És valljuk be, logikus hogy könnyebben lesz szolga az a nép, amelynek már ősei is szolgák voltak. Könnyebben veszti el identitását, hagyja el nyelvét, ha azt gondolja róla értéktelen. Hunfalvy koncepciója minden kétséget kizáróan zseniális, ha ismerjük az indítékait. Keresett a pozícióhoz, melybe királya hajtani akarta a népét, egy hozzá méltó rokonságot, a többi lehetőség kapuját pedig bezárta, – hatalmi szóval nem engedte, tiltotta, hogy tudósaink másfelé forduljanak. Kutatásai, elméletei jól követhető irányt mutattak!

Például 1855-ban francia ás angol régészek, közöttük Henry Rawlinson, sumer-asszír kétnyelvű táblákat fedez fel a közel-keleten. 1856-ban Julius Oppert, megkezdte a nyelvészeti kutatást, bizonyítást a táblákkal kapcsolatban, és húsz éven keresztül ismételten és nyomatékosan mutat rá arra, hogy a legősibb ékírásos nyelv a sumer, rokonnyelv a finnel, törökkel és magyarral! Az első egynyelvű sumer szöveget az angol Archibald Sayce fejti meg, és a rövid szöveg nyelvtani elemzését is megadja. 1873-ban Francois Lenormant teszi közzé az első sumer nyelvtant, amelyben bizonyítja sumer és az ural-altaji nyelvek rokonságát.

Mialatt a nyugati ékírásszakértők első nemzedéke arról beszél, hogy a magyar és a hasonló ragozó nyelvek rokoni kapcsolatban állnak a sumerral, a magyar tudományos élet látszólag a füle botját sem mozdítja.

Nemhogy nem csatlakozik, de el is határolja magát az ilyen irányú kutatásoktól. Fennmaradt jegyzetekből, levelezésekből tudni lehet, hogy ezek a tárgyilagos nyugati nyelvészek többször kértek segítséget magyar tudósoktól, az akadémiától!

Vajon mi oka van egy nép tudós elitjének arra, hogy elutasítsa a hívó szót amikor azt mondják róla: Itt van az írás, a kultúra és tudomány kialakulásának bölcsője. Ezt a bölcsőt a ti nyelvrokonaitok, talán őseitek ringatták. Gyertek! Segítsetek felderíteni mindezt!

Az ok, amiért nem csatlakozhattak magyar nyelvészek ehhez a kutatáshoz, a jelmondat! Ami akkor már több mint fél évszázada ki lett adva, és az 1848-as forradalom leverése után még tovább erősödött a szelleme! Hunfalvy pedig jó katonaként hajtotta végre küldetését!

 

Először szolgákká kell tenni őket, s ha már azok, örömmel válnak németekké.

 

Röviden összefoglalva: Egy asszimilációs kísérletet hajtottak végre a rebellis országrész lázadásra hajlamos lakóin, – az éppen akkoriban ébredező modern tudomány módszereinek igénybevételével. A Magyar Tudományos Akadémia szellemi vezére, mint a kísérlet levezénylője ezért nem vette, (nem vehette!) komolyan az olyan irányú kutatásokat amik esetleg hátráltatnák az asszimilációra kidolgozott irányelveiket; – Sőt nyíltan elleneznie kellett azt! Meg is tette! Majd mondandóját „un. tudományos” érvekkel alátámasztotta. A közvetlen környezete pedig miközben hallgatta csak egyre pirult, – egy másik része pedig csak nyelt.

Példa erre, hogy Hunfalvy 1875-ben elismerő levelet ír Francois Lenormant-nak a munkásságáról. Majd kifejti, hogy nem akar már, (mintha valaha akart volna), a sumer-ural-altaji rokonsággal foglalkozni, mert mindenáron a finn, északi vonalat kell előtérbe helyezni.

A miértre már tudjuk a választ. Hiszen ugyanezen okból nyilvánította tudománytalanná a Czuczor Fogarasi-féle szógyök szótárt is. Egyértelműen nem akarta, hogy a magyarok megismerjék saját nyelvük szerkezeti szépségeit, előnyeit, rokonait ősiségét. Az ő érdekeik szerint még attól is el kellene venni a kedvüket, hogy beszéljenek rajta. Ezért kellett eltitkolni a magyarok elől a nyelvük gyökrendszerét is, mert azon keresztül válik láthatóvá nyelvük lélegzetelállítóan rugalmas és logikus szóalkotó rendszere. Mely biztosítja bizonyos kereteken belül a megváltoztat-hatatlanságot, – hogy meg tudja őrizni a belé plántált évezredes szellemiséget, – (amiről Hunfalvy és kortársai még mit sem tudtak), – másik oldalról viszont amiről már nagyon is tudtak, de ami messze érdekeik ellen volt, – hogy minden kétséget kizárólag meg lehet vele állapítani a szavak eredetét. A más népekkel való átadás átvételének irányát.

Folytatódik a Magyar nyelv mint útikönyv című könyvben.

 

Akit egyébként bővebben érdekelnek az itt leírtak, olvassa el Varga Csaba „A Kőkor élő nyelve” című könyvét, melynek a végén egy 1862-ben megjelent és azóta félretett, Czuczor Gergely (1800-1866) és Fogarasi János (1801-1878) által készített és szerkesztett szógyökszótár is található, vagy keresse Dr. Marácz László „Szentkatolnai Bálint Gábor igazsága”címűmunkáját, melyeket nagy haszonnal forgattunk mi is, és forrásunkként szolgáltak, amikor ismertettük önökkel a magyar nyelv és a modern nyelvészet kapcsolatrendszerét. Czuczor és Fogarasi szóbokor-elméletét.

Részlet a teljesség igénye nélkül a Magyar nyelv mint útikönyv című könyvből.

 


Hozzászólások   

0 #2 broderie 2017-09-26 23:37
Very good post. I'm dealing with many of these issues as well..
Idézet | Jelentés a moderátornak
0 #1 شرکت فنی مهندسی 2017-02-14 11:03
Just want to say your article is as amazing. The clearness in your post is simply great and i
could assume you are an expert on this subject.
Fine with your permission allow me to grab your RSS feed to keep up to date with forthcoming
post. Thanks a million and please keep up the gratifying work.
Idézet | Jelentés a moderátornak

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Előadás

Előadás rendelhető a könyvekkel kapcsolatos témákban az utikonyv@velvet.hu e-mail címen, vagy az alábbi telefonszámon:

+36 20 343 3730.

Budapest 100km-es körzetében a meghívás esetén adok 6 darab könyvet 2500ft/db. áron, az előadás pedig ingyen van! 100-200km-ig 8 darab könyv vásárlása szükséges.

A fenti ajánlaton kívül, természetesen megpróbálok minden ötlethez rugalmasan állni.

A lényeg a jó kapcsolat, és a

SZER-ETET!