Útikönyv

Évezredek óta a magyarság legközpontibb jele, a kettős kereszt.

Nem véletlenül. Gondolom már sokan, sokféle magyarázatot hallottunk miért is használták őseink olyan nagy előszeretettel ezt a jelet, de a teljes igazságot, mégis kevesen ismerik.

 

A kettős kereszt a rovás ábécé gy betűjele volt, s mint ilyen, a magyar ősvallás tanításainak is legfőbb, legintőbb jele. Az ősi rovásjeleknek nem csak hang, de fogalomértékei is voltak. Néha nem is egy, hanem több. A rovás gy-nek, vagyis a kettős keresztnek a fogalomértéke: egy. Érdekes, hogy vajon egy nyilvánvalóan három vonalból álló jelnek, miért pont egy a fogalomértéke?

Aki kicsit is jártas a magyar mondavilágban annak ismerős szám kell hogy legyen a három. De a keleti tanítások (Hinduizmus, Buddhizmus) is mindig hármas világról beszélnek.

A rovás gy, vagyis a kettős kereszt pedig egyben három jel, amik egymásból, egymásra épülnek:


Ha egy vonalat eltávolítunk, egy rovás i-betűt kapunk, aminek fogalomértéke: Isten

Ha még egyet, marad egy egyenes vonal, ami az sz-betű volt őseink ábécéjében.


Ennek a betűnek fogalomértéke: szer. A szer szógyökünk az egyik legjelentősebb ősi gyök, jelentősége sajnos napjainkra szinte teljesen háttérbe szorult, de többek között a szer-elem, a szer-etet gyöke, őseink szerint a világ alapritmusának meghatározója.

 

A kettős kereszt tehát egy olyan jel, ami hordozza magában a világ legnagyobb

bölcsességét. Hisz ha felbontjuk ezt a jelet, akkor látjuk, hogy tartalmazza a

földön fellelhető legnagyobb bölcsességet, a hármas világ

alaptörvényét. Ez a törvény pedig a következő:

A szeretet és Isten, egy.



Szer
Szer
Isten
Isten
egy
egy
Sz = Szer = Szeretet I = Isten Gy = Egy

Kezdetben vala az ige

  Mi meg vakon és süketen éltünk idáig...

 

 Legalábbis a legutóbbi ezer évben…

 Hirdeti egy nemrég megjelent tanulmány a Magyar nyelvről: (A MAGYAR NYELV MINT ÚTIKÖNYV) Könyvek, esszék, internetes blogok tömege támadja, vitatja a hivatalos tudomány álláspontját nyelvünkkel ősi írásunkkal kapcsolatban.

 És való igaz, a magyar emberek egymás közti beszélgetésében régóta népszerű téma a magyar nyelv, a magyar őskultúra eredete, eredeztetése; – s talán nincs is olyan magyar ember aki ne hallott volna pletykákat arról, hogy a mi nyelvünk valami nagyon ősi dolog, a hivatalos történelem-írásunkban pedig nagyon sok a hazugság; – hangosan, vagy hivatalosan mégsem mondja ki senki ezeket a dolgokat, akinek a szava számít valamit a tudományos életben. Nincs még egy nyelv a világon, ami ennyire vitatott lenne az azt beszélők körében. Ahol ilyen szakadék húzódna az úgynevezett amatőr nyelvészek, és a hivatalos tudomány képviselőinek az álláspontja között.

 Induljunk hát el ezen szóbeszédeknek a nyomában és keressük meg az igazságot! Vajon tényleg minden érv és elmélet botorság amit műkedvelők állítanak fel a Magyar nyelvel kapcsolatban, szemben az akadémia bölcs, belátó és tárgyilagos megállapításaival? Mert nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél… mondja egy régi mondás. Miért nincsenek ilyen viták az angol a német, a francia vagy a spanyol nyelv körül? Amit ráadásul tízszer, vagy százszor annyian beszélnek, tízszer, vagy százszor annyi potenciális kéretlen elméletgyártóval, vitapartnerrel megáldva.

S ha már itt tartunk, nézzünk néhány száraz számadatot a világ nyelveivel kapcsolatban…

Egy átlag ember passzív szókincse 5-10 ezer szóból áll. Egy értelmiségi, egy évi beszédében már körülbelül 25-30 ezer szót használ. De a nyelvészek nem állhattak meg ennyinél. A Spanyol Királyi Akadémia hivatalos értelmező szótára már több mint egy 80 ezer szócikkből áll. Persze mindezt, még lehet fokozni. A legnagyobb egynyelvű német szótár már háromszázötvenezer szótári szót tartalmaz. A 20 kötetes Oxford Angol szótárban, a definiált szóalakok száma pedig már: 615 ezer. Ezután a hivatalos számadatokban jön egy kis szünet – majd a következő adat: A nyelvészek, a magyar nyelv szókincsét általában, 60-100 ezer szóra teszik, de az összes lexéma azaz szótári szó, együttesen még a hivatalos adatok szerint is könnyen elérheti az egymilliót.

Az átlag ember 5-10 ezer szavához képest a 60-100 ezer is soknak tűnik, de ha a hivatalos tudomàny képviselői is azt mondjàk, hogy egymillió szavunk van, az azért valóban elgondolkodtató adat, főleg a világ legelterjedtebb, és ezek szerint második legnagyobb szókincsű nyelvének a 615 ezer szavához képest.

Ráadásul ha kicsit merészebbek vagyunk és nem csak a hivatalos álláspontokat vizsgáljuk meg, még ennél is furcsább dolgokkal találkozhatunk. Mert ugyanakkor egy modern web-es, számítógépes felmérés, már 7.2 millió lexémát – szócikket talált a magyar nyelvel kapcsolatban.

Döbbenetes szakadék van a hivatalos és a digitalizált adat között, mint ahogy az amatőr, vagy mondjuk inkább úgy szerelemből nyelvészkedők és a hivatalos tudomány nyelvünkkel kapcsolatos vélekedései között is. Ugyanakkor a magyar nyelv, és a statisztikai adatok szerint utána következő angol szókincse közötti különbség is elképesztő. Hiszen hivatalosan is majdnem kétszer, nemhivatalosan viszont több mint tízszer annyi szó áll a rendelkezésére egy magyar embernek egy angollal szemben, hogy kifejezze magát. Ezek az számadatok még furcsábbak ha tudjuk, a hivatalos álláspont szerint a magyar egy igen fiatal nyelv. Persze csak a hivatalos álláspont szerint. Hiszen ezzel szemben, nagyon sok nem hivatalosan nyelvészkedő kutató állítja, többen közülük nem magyarok tehát nem lehet őket részrehajlással vádolni, hogy a Magyar nem más, mint az egyik ősnyelv. S ha csak a statisztikai adatokat vizsgáljuk, azok nekik látszanak igazat adni, hiszen hogyan lehetséges az, hogy egy aránylag fiatal nyelv, ennyivel gazdagabb szókinccsel rendelkezik mint a többi. Hiszen a gazdagabb szókincs, nyilvánvalóan árnyaltabb kifejezésmódra ad lehetőséget. S ha már itt tartunk felmerül a kérdés: mikor és miért kezdődött ez az ellentét a hivatalos és a pályán kívülre szorult nyelvészek között? Meg lehet ezt állapítani? Mert ha igen, nyilván meg lehet találni az okokat is.

Mikor és miért kezdődött ez az ellentét a hivatalos és a pályán kívülre szorult nyelvészek között?

Meg lehet ezt állapítani? Mert ha igen, nyilván meg lehet találni az okokat is.

Kezdjük azzal, hogy egyre több hivatalos nyelvész szerint is, a magyar iskolákban a magyar gyerekeknek több mint egy évszázada rossz, tévedéseken, nyögvenyelős kerékbe tört magyarázatokon alapuló nyelvtant tanítanak, ami nem a nyelvet szolgája.

Hanem bonyolultsága miatt inkább a szolgáivá teszi azokat akik jól megtanulják. Nem hagyja lélegzethez jutni ezt az ősi, igen jól kitalált harmonikus nyelvet - merevségével, logikátlan darabosságával inkább elnyomja a róla való gondolkodást, mint segíti.

Akik így vélekednek azt mondják, anno minden néhány rossz döntéssel kezdődött és rögtön felvázolnak egy igen kemény, de logikus összeesküvés-elméletet!

A rossz döntés meghozóját, állítják többen, persze erősen befolyásolta a kor szelleme. Ezért inkább a politikai érvekre hallgatott amikor a még éppen alakulóban lévő tudományos koncepciók közül kiválasztotta azt, amit a mai napig jól megtanítanak minden gyerekeknek a magyar iskolákban a magyar nyelvtanórákon. A kor szellemét, pedig egy jelmondat határozta meg, amely így hangzott:

 

Először szolgákká, majd németekké teszem őket.

 

    Ezt a kijelentést állítólag II. József Magyar király tette nem sokkal trónra lépése után.

II. József egyébkén elsősorban Osztrák császár volt, és csak másodsorban Magyar király. Ez a tény igen fontos lesz a későbbiek megértéséhez.

Hogy ez a kijelentése valóban elhangzott e, vagy csak a rosszindulatú intrikusai terjesztették nem tudni, de tény – a Magyar nyelvről a saját vele foglalkozó tudománya innentől kezdve enyhén szólva is tiszteletlenül kezdett beszélni. Nézzünk erre egy példát. A Magyar Elektronikus könyvtár honlapján még napjainkban, 2012-ben is hivatalos álláspontként, ilyen és ehhez hasonló dolgokat olvashatunk a magyar nyelvről:

 

  RévaiMiklósmunkásságával – ésaz1799-benAntiquitatescímenmegjelentművébenmegkezdődöttnyelvünkrendszeresnyelvtaniéstörténetivizsgálata.

Elmondható tehát, hogy azt a hatalmas változást, amelyen a vizsgált korban nyelvünk átment, szorosan követte a nyelvtudomány különböző területein mutatkozó fellendülés is. Ennek a ténynek is felbecsülhetetlen szerepe van abban, hogy ma magyarul és művelten tudunk anyanyelvünkön szólni.”

Hihetetlen, de ez a néhány sor azt sugallja, hogyha nem lettek volna nyelvtanunk magasan -képzett, időt és energiát nem sajnáló megszerkesztői, ma nem tudnánk magyarul, anyanyelvünkön művelten megszólalni!

Van még nép a földön aki ennél tiszteletlenebbül áll saját anyanyelvéhez? Ne gondolkodjanak rajta. Nincs!

Mert nézzük e sorokat reálisan: hoztak ők egyetlen új szabályt is a beszélt nyelvvel kapcsolatban? Volt vajon író, költő, szónok aki mielőtt sorait papírra vetette, vagy elmondta volna, az akadémiai irányelveket tanulmányozta hogy szinkronban legyen, lépést tartson nyelvtanunk állítólagos robbanásszerű fejlődésével. Mert valljuk be, magának a beszélt nyelvnek a befolyásolására bármely kor akadémiájának körülbelül annyi esélye van, mint egy hangyának hatni egy száguldó vonatra. Főleg egy olyan korban amikor az emberek nagy része, még írni olvasni sem tudott. Igaz ami igaz, az akadémia valóban megpróbálta jól, vagy rosszabbul a nyelvtani szabályokat írásban is lefektetni, érdemeiket nyelvünk fejlődésében mégis, ehhez az egyszerű tényhez képest túlságosan elévülhetetlennek érezték.

Fontos tény még ezzel kapcsolatban, hogy nyelvtanunk mai formájának megalkotói, kapaszkodjanak meg, nagyobb részben nem magyar anyanyelvű emberek voltak! Tanulmányokat írtak és döntéseket hoztak a magyar nyelvel, a magyar nyelvtannal kapcsolatban, s persze amikor sikerült végre megtanulniuk rendesen magyarul, úgy érezték: most már talán alkalmas ez a nyelv is arra hogy kultúrember megszólaljon rajta. Azt hiszem arroganciájuk egyik oka nyilvánvalóan inkább ez lehetett. Ráadásul ha tovább megyünk és szembesülünk néhány égbekiáltó baklövésükkel, inkább azt látjuk, néha úgy munkálkodtak a magyar nyelvtudomány „érdekében”, mint elefánt a porcelánboltban. Valami mégis, szorgos munkálkodásuk ellenére is megóvta ezt a nyelvet az enyészettől. Mert ha megvizsgáljuk a fennmaradt nyomokat, elénk tárul egy nyílegyenes gondolatmenet, ami szerint az akadémia igazi célja ebben a korszakban sajnos nem az volt, hogy ezt a nyelvet megóvja bármitől.

Döntéseiket titkos politikai lépések motiválták, és ezt teljesen elrejteni természetesen nem tudták. Ha lépésről lépésre megvizsgáljuk döntéseiket, cselekedeteiket nyilvánvalóvá válik, hogy azért beszéltek ilyen lekezelően erről a nyelvről a nyelvtudomány életre hívásának első pillanatától kezdve, mert a titkos feladatuk nem az volt, hogy ennek a nyelvnek az értékeit óvják, valódi múltját felfedjék hanem az, hogy a modern tudomány eszközeit is igénybe véve, eltöröljék a magyarok rebellis, lázadó hajlamát, ha másként nem megy, a nyelvükkel együtt!

De vajon mi volt az az ok, amiről a mai napig alig beszélnek nyelvtudósaink, és ami miatt e nyelv, mégis erősebbnek bizonyult, s máig fennmaradt minden ellenkező irányú törekvés ellenére?

 

És hogyan jutott idáig?

 

1862-ben megjelent egy könyv „Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára” címmel, amit az akkori akadémia természetesen minden eszközzel megpróbált ellehetetleníteni. E könyv többek között említést tesz arról, hogy nyelünk legősibb rétege nem szavakból áll, hanem szavak lehetőségeiből. Lehetőségekből melyek szavakká válhatnak. Ezt a rövid magukban is értelmes, két, három betűből álló, általában egy szótagos szógyökök teszik lehetővé, melyekből a szavainkat összerakjuk, s melyeknek a variációs lehetősége szinte végtelen. Az iskolákban tanított, máig fennmaradt hibás nyelvtani koncepció, már a szótagolásnál elkezdődik! Nézzük meg miért:

 

Szó – ta – go – lás. Ezt így tanítják az iskolában.

 

Szó – tag – o – lás. Szemmel láthatóan ez a helyes!

 

Hiszen nyilvánvaló, hogy a második variáció bontja valóban szó – tag – ok – ra, szótövekre szavainkat. Egy ilyen nyilvánvaló tévedésen, csak úgy csúszhatott át az azt megalkotó elme, gondolhatjuk jogosan, hogy nem tudott rendesen magyarul!

De ha a igazán a mélyére nézünk a dolgoknak, látni fogjuk, hogy nem a tudatlanság, vagy a felszínesség, hanem súlyos tudományos koncepció volt a döntés mögött, ami a hibás szótagolás alkalmazása mellett döntött. Mert az egész apróságnak tűnik, de ha valóban megismerjük szótöveiket, az végzetes csapást mér az egész áltudományos humbugra, amit elsősorban császári kémek és cselszövők, és csak másodsorban tudósok hoztak létre. Mert tudósok voltak ők, de tudományukat nem tudományos, hanem politikai célok érdekében használták fel. Több évszázados titkokról lebben fel a fátyol amikor látni fogjuk, itt valódi krimibe fordulnak át a dolgok.

S ha már itt tartunk, ejtsünk néhány szót a főszereplőkről:

A magyar nyelvtan mai formájának első számú megteremtője Hunfalvy Pál aki eredetileg felső-Magyarországról származó szepesi születésű német volt, igazi neve: Paul Hunsdorfer. 1841-ben a Magyar Tudományos Akadémia felvette tagjai közé, nevét ekkor magyarosította. 1851-ben már az akadémiai főkönyvtárosát tisztelhettük benne. Ennél följebb az akadémián nem kerülhetett, ezért itt is maradt, egészen 1891-ben bekövetkezett haláláig. Hunfalvy a Bach-korszakban került hatalmi pozícióba, és már kortársai között sem aratott osztatlan sikert munkássága.

Sokak szerint, (például Arany János) mindvégig osztrák érdekeket szolgált. Néhányan egyenesen az osztrák titkosszolgálat meghosszabbított kezét látták benne.

Mint az Akadémia szellemi vezére, első számú szószólója és támogatója volt annak a gondolatnak, hogy a magyar és a finn nyelv külön nyelvcsoportot alkotnak. Aki ezzel a „Hunfalvy-féle dogmával” szembe mert szállni, az a Magyar tudományos Akadémián, szinte biztosan nem kapott munkát! Sajnos több magyar nyelvtudósunk, még az országot is kénytelen volt elhagyni a hivatalos hatalommal szemben álló rebellis elméletei miatt.

 Hunsdorfer hatalmi szóval, rokonainkként meghatározott néhány nyelvet, másokat meg, még ha ugyanezen elvek szerint rokonnak is lehetne tekinteni őket, kitagadott – nem kis részlehajlással kezelve az ügyet.

A következő, égbekiáltó csalása az volt, hogy nem csak elvetette, – egyenesen üldözte a „Czuczor Fogarasi” -féle szógyökerek tanát! Elmondása szerint erre azért volt szükség, mert ez az elmélet TUDOMÁNYTALAN! Helyette a következő, szerinte ésszerű munkatervet javasolta:

 

„Szorosan választja el a magyar nyelv anyagát az idegen nyelvekből felvett anyagától, s ha azt gyökeréig tudja is fejtegetni, emezt minden szóelemzés nélkül hozza fel.

Azon eredeti nyelvanyagot, mely ismeretes forrásokból ered, úgy adja elő, hogy ha melléje más nyelvek szavai tétetnek, a közös forrás kitűnjék.

Az ismeretlen forrásokból eredő nyelvanyagot pedig csak úgy elemezze, ha azt a rokon nyelvek segítségével teheti; különben nem biztos az önkénytől, mely visszásságra vezet.

 

Azért vesse is el egészen a képzelt szógyökerek tanát, mivel eddig a tudomány tekintélyét nem bírja.”

 

Nos ez a teljesen „érthető és világos” koncepció lett az irányelv. – Persze összehasonlítást csak a Hunfalvy által tetszőlegesen kiválasztott rokonnyelvekkel lehetett végezni; – Az eredményt ismerjük. – Hát, természetesen, nem sok alapszavunk maradt. Aki már akkor értette Hunfalvy logikáját, természetesen nem csodálkozott rajta!

„A képzelt szógyökerekről” szóló tanokat elvetették, Hunfalvy szerint az akadémia nagyot hibázott amikor egyáltalán megrendelte az ez irányú kutatásokat. (Ez természetesen még Hunsdorfer úr beiktatása előtt történt.) Pedig érdekes módon mai szemmel, szinte ez volt az egyetlen igazi pillanata a kor tudományos életének. Az összehasonlítás, és a hitelesség kedvéért nemsokára önök elé tárjuk ezt a koncepciót is, de előtte egy kérdés:

 Vajon miért?

 Mire jó tudományosnak minősíteni és támogatni olyan dolgokat, amik első ránézésre is badarságnak tűnnek, és üldözni ellehetetleníteni olyanokat, amik teljesen logikusak, és egyértelműek? Csak egyszerűen butaságból? Gondolhatnánk azt is, ha nem lenne ebben a támogatásban és ellehetetlenítésben súlyos és követhető logika!

Mert sajnos a jelmondat ki lett adva:

Először szolgákká, majd németekké teszem őket

 

És valljuk be, logikus hogy könnyebben lesz szolga az a nép, amelynek már ősei is szolgák voltak. Könnyebben veszti el identitását, hagyja el nyelvét, ha azt gondolja róla értéktelen. Hunfalvy koncepciója minden kétséget kizáróan zseniális, ha ismerjük az indítékait. Keresett a pozícióhoz, melybe királya hajtani akarta a népét, egy hozzá méltó rokonságot, a többi lehetőség kapuját pedig bezárta, – hatalmi szóval nem engedte, tiltotta, hogy tudósaink másfelé forduljanak. Kutatásai, elméletei jól követhető irányt mutattak!

Például 1855-ban francia ás angol régészek, közöttük Henry Rawlinson, sumer-asszír kétnyelvű táblákat fedez fel a közel-keleten. 1856-ban Julius Oppert, megkezdte a nyelvészeti kutatást, bizonyítást a táblákkal kapcsolatban, és húsz éven keresztül ismételten és nyomatékosan mutat rá arra, hogy a legősibb ékírásos nyelv a sumer, rokonnyelv a finnel, törökkel és magyarral! Az első egynyelvű sumer szöveget az angol Archibald Sayce fejti meg, és a rövid szöveg nyelvtani elemzését is megadja. 1873-ban Francois Lenormant teszi közzé az első sumer nyelvtant, amelyben bizonyítja sumer és az ural-altaji nyelvek rokonságát.

Mialatt a nyugati ékírásszakértők első nemzedéke arról beszél, hogy a magyar és a hasonló ragozó nyelvek rokoni kapcsolatban állnak a sumerral, a magyar tudományos élet látszólag a füle botját sem mozdítja.

Nemhogy nem csatlakozik, de el is határolja magát az ilyen irányú kutatásoktól. Fennmaradt jegyzetekből, levelezésekből tudni lehet, hogy ezek a tárgyilagos nyugati nyelvészek többször kértek segítséget magyar tudósoktól, az akadémiától!

Vajon mi oka van egy nép tudós elitjének arra, hogy elutasítsa a hívó szót amikor azt mondják róla: Itt van az írás, a kultúra és tudomány kialakulásának bölcsője. Ezt a bölcsőt a ti nyelvrokonaitok, talán őseitek ringatták. Gyertek! Segítsetek felderíteni mindezt!

Az ok, amiért nem csatlakozhattak magyar nyelvészek ehhez a kutatáshoz, a jelmondat! Ami akkor már több mint fél évszázada ki lett adva, és az 1848-as forradalom leverése után még tovább erősödött a szelleme! Hunfalvy pedig jó katonaként hajtotta végre küldetését!

 

Először szolgákká kell tenni őket, s ha már azok, örömmel válnak németekké.

 

Röviden összefoglalva: Egy asszimilációs kísérletet hajtottak végre a rebellis országrész lázadásra hajlamos lakóin, – az éppen akkoriban ébredező modern tudomány módszereinek igénybevételével. A Magyar Tudományos Akadémia szellemi vezére, mint a kísérlet levezénylője ezért nem vette, (nem vehette!) komolyan az olyan irányú kutatásokat amik esetleg hátráltatnák az asszimilációra kidolgozott irányelveiket; – Sőt nyíltan elleneznie kellett azt! Meg is tette! Majd mondandóját „un. tudományos” érvekkel alátámasztotta. A közvetlen környezete pedig miközben hallgatta csak egyre pirult, – egy másik része pedig csak nyelt.

Példa erre, hogy Hunfalvy 1875-ben elismerő levelet ír Francois Lenormant-nak a munkásságáról. Majd kifejti, hogy nem akar már, (mintha valaha akart volna), a sumer-ural-altaji rokonsággal foglalkozni, mert mindenáron a finn, északi vonalat kell előtérbe helyezni.

A miértre már tudjuk a választ. Hiszen ugyanezen okból nyilvánította tudománytalanná a Czuczor Fogarasi-féle szógyök szótárt is. Egyértelműen nem akarta, hogy a magyarok megismerjék saját nyelvük szerkezeti szépségeit, előnyeit, rokonait ősiségét. Az ő érdekeik szerint még attól is el kellene venni a kedvüket, hogy beszéljenek rajta. Ezért kellett eltitkolni a magyarok elől a nyelvük gyökrendszerét is, mert azon keresztül válik láthatóvá nyelvük lélegzetelállítóan rugalmas és logikus szóalkotó rendszere. Mely biztosítja bizonyos kereteken belül a megváltoztat-hatatlanságot, – hogy meg tudja őrizni a belé plántált évezredes szellemiséget, – (amiről Hunfalvy és kortársai még mit sem tudtak), – másik oldalról viszont amiről már nagyon is tudtak, de ami messze érdekeik ellen volt, – hogy minden kétséget kizárólag meg lehet vele állapítani a szavak eredetét. A más népekkel való átadás átvételének irányát.

Folytatódik a Magyar nyelv mint útikönyv című könyvben.

 

Akit egyébként bővebben érdekelnek az itt leírtak, olvassa el Varga Csaba „A Kőkor élő nyelve” című könyvét, melynek a végén egy 1862-ben megjelent és azóta félretett, Czuczor Gergely (1800-1866) és Fogarasi János (1801-1878) által készített és szerkesztett szógyökszótár is található, vagy keresse Dr. Marácz László „Szentkatolnai Bálint Gábor igazsága”címűmunkáját, melyeket nagy haszonnal forgattunk mi is, és forrásunkként szolgáltak, amikor ismertettük önökkel a magyar nyelv és a modern nyelvészet kapcsolatrendszerét. Czuczor és Fogarasi szóbokor-elméletét.

Részlet a teljesség igénye nélkül a Magyar nyelv mint útikönyv című könyvből.

 

...régebbi lehet mint gondolnánk

Rovás sz

Az első jel! Egy darab egyenes vonal! Olyan mint egy ösvény. Kövessük hát, s meglátjuk tényleg olyan e az egész mint egy útikönyv az élet nevű túrához? Mert a szer ha figyelünk rá, őseink szerint ott van minden dologban ami körülvesz minket. Az egész világot áthatja és értelmezi. Figyelemreméltó, hogy szerepe ugyan az mint a szattvá-nak a Védikus feljegyzésekben. Hiszen lehet akár gyógyszer, élelmiszer, rendszer, vagy szerelem, de mindig a természetes rendhez, az életet adáshoz, a teremtéshez vezet minket.

 

A mértékadó, iránymutató voltát bizonyítja az, hogy azokat a papírokat, amiken az emberek biztosítják egymást arról, hogy betartják ígéreteiket, tehát rendben szervezetten, a szer szerint fognak eljárni, a mai napig szerződésnek hívják. Fontosságát bizonyítja az is, hogy a szerződésszegés a mai napig a legcsúnyább dolgok közé tartozik. Ékes bizonyítéka, hogy őseinknek a szer mennyire fontos volt az, hogy honfoglaló eleink, a legendás vérszerződést is az akkor még Szernek hívott településen kötötték meg. (Ezt a települést, ma Ópusztaszernek hívják.) És ha majd a végére értünk ennek a fejezetnek, akkor belátjuk majd, hogy a mi életünk is egy szerződés szerint zajlik. Amit ha figyelembe veszünk, ha nem, akkor is a szertörvényei szerint kell élnünk és ha nem tartjuk be a szer intelmeit, mértékadását, akkor azért járunk pórul, mert szó szerint szerződésszegők vagyunk.

 

A szer alaptulajdonságaira következtethetünk az egy-szerű, ész-szerű kifejezésekből is, melyek segíthetik az alkotóembereket is, akiket szintén nem véletlenül nevezünk magyarul szerzőnek. Ez a szó nyilvánvalóan utal arra, hogy ők is a szer kegyelméből jutnak hozzá ahhoz az esszenciához, amiből a szerzeményeiket létrehozzák. És ha figyelembe vesszük azt, hogy a szer a magyarban a hatványozás, azaz a többszörözés, sokszorozás szava is láthatjuk, hogy a szerző sem más mint teremtő sokszorozó! Szó szerint szerező!

 

Az útmutatás szerint így a szer nem más, mint valamiféle mindenben jelen levő nagyszerű csodaszer, ami folyamatosan teremti, hatványozza, szerezi a világot. Egyértelmű hát, hogy a vele való viszony az, ami mint egy szerződés, mindent meghatároz az életünkben.

Ezen kívül láthatjuk, hogyha valaki olyan dolgot alkot ami szinte természetfeletti gyógyulásokat eredményez, azt mindjárt csodaszernek nevezzük. Ha valaki pedig rendkívüli, csodás dolgokat tesz, arra azt mondjuk, hogy nagyszerű. Vagy azt, hogy szer felett csodás. Így nyilvánvaló, hogy a szer volt az ősöknél az Isteni minőség, minden élet értelmezője, az isteni teremtőerő. Minden élet atyja. A mindenek felett álló, ami a szeretet formájában szer ami etet, mint azt a Védák is alátámasztják a hármas világ alaptulajdonsága. A földön valaha feltételezhetően létezett egyetemes tanhoz való kapcsolódását mi sem mutatja jobban mint az, hogy a világ vallásainak a nagy részében még mindig a szereteten keresztül kapcsolódhatunk az Istenség legfelsőbb személyiségéhez. A szeretet, az, az éltető energia, ami élővé, élhetővé teszi az életet. Legelemibb megnyilvánulási formája a szer-elem, ami maga az életet adó szer, az érz-elemek legnemesebbike.

 

Hiszen a szerelem beteljesülésén keresztül, ő az őshatványozó, az élet és világsokszorozó, szerező, szorozó, szöröző, ami maga az ősteni akarat, a megnyilvánulás ős oka.

 

A szer az isteni szikra, a világteremtő impulzus. Az a szer, ami a megnyilvánulás előtti őstenből, belé plántálódott, mint egy isteni szikraként minden teremtménybe, ha így jobban tetszik megnyilvánulásba. Így értelmezve azt, hogy minden belőle származik. Erre utal rovásírásunkban a szer fogalomjele is, ami mint már tudjuk a régi írásunk sz betűjele. És ami egyben a szer és többek között a szár fogalomjele. Hiszen ahogy a szavainknak van réteges jelentése, úgy a fogalomértékeknél is fennáll ez a réteges jelentésekből álló rendszer. Itt a következő réteg a szár, ami a növények tartópillére, az életfa szimbólum törzse, és ezen keresztül szimbolikusan az egész világot átható szeretet tartópillére. És mint láthatjuk és nyilvánvaló, az ős egység fogalomjele, ami áthat mindent ebben a világban. A létezésnek értelmet adó, a világ logikus rendjét biztosító szerezet, (ami ma már a nyelvújításnak köszönhetően inkább szervezet,) ami megszerkeszti és értelmet ad az életünknek, és amihez a szereteten keresztül lehet kapcsolódni, hiszen ezen keresztül etet minket halandókat.

 

Az inkvizítorok és térítők, pedig bárhogyan is szerettek volna eltüntetni mindent ami a régi pogány vallásunkra utal, itt az istentiszteletet a mai napig szertartásnak hívják, azokat az embereket pedig akik isten tiszteletének szentelik az életüket szerzetesnek nevezik. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy a szeretet vallása jóval régebbi lehet mint gondolnánk, s ez egyben magyarázat arra, hogy őseink miért is fogadták be aránylag könnyen a keresztény térítőket. Akik sajnos miután nyeregben érezték magukat, messze nem voltak olyan toleránsak mint őseink, akik nyílt szívvel, a szer intelmei szerint befogadták őket.

 

De ez már egy másik történet...

szer
szer

Vajon mit tennénk ha létre akarnánk hozni egy írott ÁBC-t, és van egy üres papírunk? Ha húznánk egy egyenes vonalat, az megfelelő kiindulási alapnak tűnne igaz? S ha ezt megtettük készen is van az első írott jelünk, amely így néz ki:


 

A kezdet, a kiindulópont.

 

Ha hiszünk a szemünknek akkor pontosan így tettek az ősi Magyar ABC létrehozói is. Ma elterjedten rovás ABC-nek hívjuk ezt a fajta írásmódot, bár ez a mi hiteles, eredeti, a magyar nyelvhez teljes mértékben simuló jelkészletünk, sokat valljuk be nem tudhatunk róla, így nézzük ami nyilvánvaló. Az pedig nyilvánvaló, hogy ez az első létrehozott jel, ami amúgy egySZ betűt takar. Rögtön egy olyan jel aminek a lejegyzéséhez, mai írásmódunk szerint egy jel nem is elég. Rögtön kettő kell hozzá. Az egy jel egy hang, ami ősi írásunkat jellemezte valljuk be praktikusabbnak tűnik, bár mint tudjuk mai ábécénket nagy részben a kényszer szülte.

Szó szerint, és a szó átvitt értelmében is! Hisz ha tárgyilagosan nézzük a dolgokat, mi szüksége van egy népnek, akinek van saját teljesen kifejlett írása, egy másik összetákolt, alapállapotban a beszélt nyelv lejegyzésére szinte teljesen alkalmatlan új jelkészletre?

De pillanatnyilag lépjünk tovább! Ha még hinni lehet fennmaradt legendáknak, akkor a régi rovás jeleknek, nem csak betű, hanem fogalomértékük is volt. Ennek a jelnek a fogalom értéke például, SZER. De vajon miért ez a kiindulópont? A nyilvánvalóan elsőként létrehozott jel az ősi írásunkban?

A magyar nyelv – attól függetlenül, hogy napjainkban csak a kommunikációra használjuk, és hogy néhány tudósnak mondott ember azt állítja róla hogy csak kétezer éves – mégis önmagán, a saját logikáján keresztül bebizonyítja bárkinek akit érdekel azt, hogy nem csak egy nyelv. Hanem egy nyelvnek is használható, vagy mondhatjuk inkább úgy is, hogy nyelvnek álcázott filozófiai rendszer.
Akiknek nincs szükségük filozófiára, azok nyugodtan beszélgethetnek a segítségével, hiszen kifejezően és formailag is szépen el lehet rajta mondani bármit, ami a modern élethez kell. A kifejezőségét hatalmas szókincse teszi lehetővé, a formai szépsége mögött pedig egyedi szabályai állnak – melyek kizárják a rosszul hangzó és nyelvtörő mássalhangzó torlódásokat – a magánhangzók árnyalati gazdagsága, hosszú és rövid változataik éles megkülönböztetése, pedig nagyon szép egyedi ritmust és dallamvilágot ad ennek a nyelvnek. Így beszélgethet, énekelhet, szavalhat, vagy regélhet rajta a nép – amelyik még manapság is használja, – nem lehet rá panasza senkinek. Hiszen híven, mondhatjuk veretesen szolgálja őket.
De útmutatásai, mondhatjuk úgy is hogy filozófiája, mely szintén páratlanul magas fokú, a legutóbbi ezer évben a háttérbe szorult. Nem magától vonult vissza, ilyet önszántából nem is tehetett volna. Erőszakkal, tűzzel és vassal szorították háttérbe, megpróbálva eltüntetni mindent ami erre a filozófiára emlékeztet. Hogy miért nyilvánították károsnak ezt a fajta életszemléletet, azt mindenkinek a saját értékítéletére bízhatjuk, akinek van türelme ahhoz hogy átrágja magát ezen tanulmányon. De a szellemiség, amely létrehozta ezt a rendszert, itt lebeg körülöttünk azóta is szinte rezzenetlenül.
Mert az ősök, kitörölhetetlenül beleszőtték nyelvükbe a nyelvtani szabályokkal együtt a világnézetüket is. Aki pedig kíváncsi rá, annak nem kell mást tennie, csak meg kell vizsgálnia a szavak réteges jelentése mögötti útmutatásokat, s már is rátalált az ős nyelvalkotók eme károsnak bélyegzett életfilozófiájára, ami jó ezer évig pihent, rejtőzködött, bujkált a szavak között. Arra várt, hogy eljöjjön az idő, amikor az őt fojtogató szellemiség végre enged a szorításából és ő felébredhet Csipkerózsika álmából. Várt, csak várt, hogy mint egy herceg eljöjjön az új nemzedék, s felébressze véget vetve a gonosz varázslatnak.
Hogy ki és mikor lehelte bele ezt a felettébb rejtélyes és a mai ember számára is hihetetlenül fejlettnek látszó szellemiséget ebbe a nyelvbe, még tisztázásra vár. De aki erre a titokra fényt derít, az valószínűleg az egész történelemtudományt gyökerestül átíró és megreformáló felfedezést tesz. Mi egyelőre annyit tehetünk, hogy nyomába eredünk az ősök szellemének, s megpróbáljuk még jobban láttatni a nyilvánvalót. Leporolva ezt az ezer éve tétlenségre ítélt szellemiséget, aminek a bölcsességei egyes esetekben a modern huszonegyedik századi tudomány felfedezéseivel vetekszenek. Sőt, néha túl is lépik azt.
Hogyan kerülhetett nyelvünkbe ez a döbbenetesen mély szellemiség? Ezzel kapcsolatban egy másik rejtélyt is tisztáznunk kell!
Még néhány zavarba ejtő adat a lineáris fejlődés egyik talapzatáról:
Vajon miért pont 4500 évesek a piramisok?
Egy átlagember azt gondolná, hogy jól átgondolt tudományos koncepció állapította meg a korukat. A valóság viszont az, hogy nagyon sok geológus vizsgálta a köveiket és mindegyik azt mondja róluk, hogy legalább tízezer évesek, de inkább több. Az egyiptológusok szerint viszont mindez badarság! Mi a valóság? A mai valóság az az, hogy Egyiptom Iszlám ország. Ott még nem a tudomány, hanem a vallás határozza meg dolgok irányvonalát. Az Iszlám szent könyvek szerint viszont, – amik nagy részben megegyeznek a Zsidó-Keresztény kultúrkör ide vonatkozó könyveivel, a világ összesen max, hatezer éves. Hogyan lehetnének akkor a piramisok tízen-ezer évesek? Kerestek hát a világ hatezer éves történelmében egy olyan időszakot ami elég régen volt, és összeegyeztethető az ő időszámításaikkal. Az az egyiptológus, aki nem fogadja el a hivatalos Egyiptomi álláspontot, nem egyiptológus többé. Ha sokat hangoskodik még vízumot sem kap Egyiptomba. Nem még kutatási engedélyt; Csoda, hogy mindenki egyetért a hivatalos állásponttal?
Kép a méretarányok körülbelüli megértéséhez.

A felszínen szabad vagy, a mélyben rabszolga. Mert minél jobban hiszed hogy mindent látsz, annál jobban nem látsz túl az orrod hegyén sem…

Ember figyelj!

Mert ha a szokások rabja vagy épp az tart fogva, miről valaha hitted az a szabadság!

Nézz rá egy alkoholistára! Kívülről nagyon jól látod, hogy mi az amit túlzásba visz, hogy mi az amitől reménytelenül félresiklik az élete.

Pont az, amiről valaha úgy gondolta hogy ettől kap szabadságot! Robotolás közben, vezetés közben, a környezete felügyelete alatt élve nem ihatott!

Most végre szabad! De valóban szabad? Vagy az egyik rabszolgaságot lecserélte egy másikra?

Mert aki kívülről néz egy alkoholistát, annak sok minden eszébe juthat róla, de az hogy szabad lenne? Inkább az hogy egy szerencsétlen függő, aki KÉP-TELEN arra hogy szabadon, hozzon döntést önmagáról a saját sorsáról a függősége miatt!

Mert ha a szokások rabja vagy épp az tart fogva, miről valaha hitted az a szabadság! Száz alkoholistából mégis talán egy az, amelyik időben KÉP-ES változni, változtatni a szokásain és vele az életén.

De vajon mi az, ami szabadság helyett rabságba dönt egy alkoholistát?

Az életnek, van egy letagadhatatlan tulajdonsága, ami arról szól, hogy itt mindenki azt fogja nagyon tudni, amit sokat gyakorol!

Például a világ egyik legnagyobb gordonkaművésze, miután már a többszázadik újságíró firtatta a hatalmas tehetségét, így fakadt ki: Ember! Húsz éve napi tizenhat órát gyakorolok! Most merje még egyszer azt mondani, hogy mekkora tehetség vagyok!

Mert olyan ez a világ, hogy itt mindenki abban lesz mester, amit sokat gyakorol!

De vajon minek lesz a rabja egy alkoholista a szokásain kívül? Mert ha csak egy rossz szokás lenne, valószínűleg nem lenne ilyen nehéz elhagyni, egy alkoholista viszont sokszor olyan szinten függő, hogy képes akár erőszakhoz is folyamodni, hogy hozzájusson az adagjához! Ráadásul nem csak azért csinálja, mert ő ebben „mester”, ezt gyakorolta nap mint nap, és ezért felnéz rá a környezete; Hanem azért, mert egy ösztönös késztetés hajtja, amin KÉP-TELEN uralkodni!

Ez az ösztönös késztetés pedig nem más, mint a saját egyensúlyra törekvő szervezete!

Döbbenetes, de egyszerű fiziológiai magyarázata van, szinte minden étel- ital-függőségnek, (alkohol, csokoládé, cukros üdítők, húsevés, stb.) aminek a pszichés, vagyis a lelki, szellemi függőség csak egy vékony szelete! A másik sokkal húsba-vágóbb oldal, amiről senki nem beszél, az ember bélflórája!

Az ember szimbiózisban, vagyis egymásrautaltságban él a szervezetében több millió baktériummal, amik a bélflórában mind azért dolgoznak, hogy kiegyensúlyozott legyen az ember emésztése, és vele a szervezete! Ezek a baktériumok, ahogy minden élőlény a természetben is, úgy szaporodnak, vagy pusztulnak, sorvadnak, ahogy a környezetükből a létükhöz szükséges tápanyaghoz jutnak, vagy nem jutnak!

Az ember számára mégis az a vicces, vagy döbbenetes a létükben, hogy mivel bennünk élnek teljes egymásrautaltságban, hiszen csak az lehet a táplálékuk, amit mi tudatosan, vagy tudatlanul beviszünk a szervezetünkbe, hihetetlen módon tudják befolyásolni a hangulatunkat, az étvágyunk, szomjunk irányát, attól függően, hogy mihez szoktatjuk hozzá őket, és ezzel melyik törzsük elszaporodását támogatjuk!

Aki alkoholista, annak a bélflórája a túlzott alkoholbevitelhez próbál alkalmazkodni. Aki sok csokit eszik, sok cukros üdítőt iszik, annak a bélflórája válaszként termeli a csokoholista baktériumtörzset. Aki sok húst eszik, annak a bélflórája jó táptalaj a hús lebontásáért felelős baktériumtörzseknek stb…

Mi pedig abban az illúziójában élünk, hogy tudatos lények vagyunk. Miközben a velünk szimbiózisban élő baktériumtörzsek rabszolgáiként, mint egy automata készülék, amit bekapcsolt egy irányító impulzus, megyünk a boltba, a hűtőhöz, és hű szolgaként az ő utasításukra, eszünk, iszunk, feladva még a látszatát is annak, hogy mi szabad, független és egészséges emberek vagyunk! Mert amikor a túlzottan elszaporodott baktériumok éhesek lesznek, adnak az embernek egy ösztönös késztetést...

Mi tudatosság nélküli emberek pedig, azt hisszük a szervezetünk jelez, hogy mire van szüksége! Pedig csak a beleinkben élő és a mi bűnös táplálkozásunk miatt elszaporodott baktériumok rabszolgáiként habzsolunk…

Nyisd ki a szemed, és láss: vajon ki a szabad, és ki a rabszolga?


Juhász Zsolt


UI: Tiszta szellem és tiszta lélek! Csak ebből lehet tiszta test!

Sajnos csak a tisztán élő és tisztán táplálkozó ember bélflórája tiszta annyira, hogy jó jelzéseket küldjön! Ezért fontos a valódi tisztaság, amihez elengedhetetlen a tiszta fej, vagyis a tiszta szellem, és a tiszta lélek! Ezek eredménye lehet a tiszta, káros függőségektől mentes test, ami valóban csak akkor jelez, ha valamire valóban szüksége van.

Ennek lesz a további eredménye a valódi tiszta ember, aki tényleg csak azért nyúl, és csak azt veszi el, amire valóban szüksége van...

Előadás

Előadás rendelhető a könyvekkel kapcsolatos témákban az utikonyv@velvet.hu e-mail címen, vagy az alábbi telefonszámon:

+36 20 343 3730.

Budapest 100km-es körzetében a meghívás esetén adok 6 darab könyvet 2500ft/db. áron, az előadás pedig ingyen van! 100-200km-ig 8 darab könyv vásárlása szükséges.

A fenti ajánlaton kívül, természetesen megpróbálok minden ötlethez rugalmasan állni.

A lényeg a jó kapcsolat, és a

SZER-ETET!